Marketingesek vagyunk tízen egy irodában és ketten vagyunk nők. A kolléganő idősebb és kedves egy olyan full átlagos nő.

Most ahogy beléptem megállt a levegő. Mindenki engem nézett, az egyik srácnak szó szerint leesett az álla és csak bámult.

Az asztalom az iroda végében volt így mindenki mellett el kellett mennem, annak idején direkt választottam ezt távol mindenkitől.

A srác akinek leesett az álla le sem vette a szemét a lábaimról. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hatást tudok elérni. Vajon ez máshol is meg tud történni velem? 

De a kolléganő szúrós tekintettel nézett rám. Nem érdekel! Tudtam, hogy neki nem tetszik ez az új stílus, hát akkor szokja meg. 

Már éppen ábrándoztam amikor valaki megkérdezte kérek-e kávét? 

Hát persze a srác az előttem lévő asztaltól. Bólintottam és már hozta is. A szeme végig a lábamon volt .

Hazafelé menet kell vennem néhány új cipőt és ruhát..

Szinte izzott a levegő egész nap. Miért? Mert csábítottam.

Mindenkit aki az irodában volt, nem érdekelt ki az csak engem akarjon. Ha rám néztek csak egy halvány mosolyt küldtem. Egy egy megbeszélés alatt úgy hajoltam, hogy a blúzomba belássanak, de csak éppenhogy. 

Megvesznek értem. 

Ha a fénymásolót használtam amire mindenki rálát akkor úgy álltam ott, hogy a szoknyám feljebb csússzon de ne villanjon még ki belőle semmi.

Ügyetlenkedtem, leejtettem a másolt papírokat.

Ahogy lehajoltam érte a harisnyás lábam megfeszült a szoknyám felcsúszott és óvatosan lassan egyenesedtem fel.

Azt hiszem ez a jelenet tette fel az i-re a pontot.