Ma ahogy felkeltem elhatároztam, hogy utánajárok a dolgoknak. Ilyenről még nem is hallottam, hogy valaki egy harisnya viseléséért ekkora összeget ajándékoz.De ez a személy az irodában van, olyan aki bejár hozzánk vagy be tud jönni a mi saját irodánkba. 

Megittam a kávémat még a rózsaszín köntösömben, közben a lábamat nézegettem, hogy egyáltalán mi a szép benne, az én részemről semmi csak egy láb. Megfésültem a hajam. Vettem egy új fülbevalót, elég nagy és feltűnően csillog, olyan amilyet az igazi Dívák hordanak. Fekete bőrszoknya, fehér szűkített blúz, ami szerintem jobb ha felül 2-3 gomb nincs begombolva, minél merészebb annál jobb.

És persze felveszem a harisnyát amit kaptam, megnézem milyen eredménye lesz egy fekete magassarkú cipővel aminek a sarkán egy fehér gyöngy található. 

Az igazat megvallva imádom a cipőket és ez az új stílus nekem is bejön nagyon, igazi nőnek érzem magam, akit nem akarnak elnyomni. 

A harisnyát ahogy a kezembe vettem még a hideg is kirázott, meseszép, gyönyörű, selyem. 

Nem is láttam még ilyet, és mivel nem volt becsomagolva azt se tudom milyen márka lehet. Ahogy húztam fel magamra a reggeli napfény pompázott a lábamon.

Végigsétáltam az utat, sok sok dicséretet kaptam és füttyöt útközben. 

De ezt a harisnyát szinte nem is éreztem, nem csúszott lefele rajtam, mint általában szoktak.

Besétáltam az irodába, sorra jöttek a bókok, egyik a másik után. Azoktól a férfiaktól akikkel évek óta dolgozok együtt és eddig vagy átnéztek rajtam vagy észre sem vettek. Pedig ugyanaz a kislány vagyok aki az emberekben a jót látja de az élet megkeményített. A kislánynak soha nem lesz saját lakása, autója és élete. Ehhez valódi,erős nő kell az érzelmek kimutatása nélkül. 

Ahogy mentem be egy kolléga zakóján apró pihe látszott, lesepertem róla. 

A szája is tátva maradt amit a kezemmel összezártam egy apró mosoly kíséretében. 

Az irodába belépve egy messenger üzenetet kaptam tőle, - Van-e kedvem találkozni? 

Őszintén szólva kedvem az van, de nem kap meg ilyen könnyen. 

Kihúztam a fiókot, mint minden reggel, benne újabb boríték. 

- Remélem ma látlak benne, 12:30-kor várlak az ebédlőben. 

Na várjunk csak, az irodaházban van egy ebédlő, de mi nem használjuk, az egy elit hely csak a nagyfejek járnak oda. 

Ki lehet az? Senkit nem ismerek közülük, hisz rám sem néztek soha. Egy próbát megér, maximum hülyének néznek, legalábbis én magam biztos. 

Lehet, hogy senki nem lesz ott, vagy többen is és egy jót nevetnek rajtam, 

- Irtó szexi vagy! - hallottam egy hangot ami kizökkentett a gondolataimból. 

- Köszönöm, kedves vagy de dolgozzunk. 

Ideges voltam. csak nehogy kiszakadjon ez a csoda rajtam, szinte minden harisnya csak egy napig bírja, szerintem valamit rosszul csinálok. 

Dél van, ideje indulni. Megigazítottam a ruhámat és a sminkemet, és egy vérvörös rúzzsal kifestettem az ajkaimat, 

Mindjárt ott vagyok, izgulok és ideges vagyok, soha nem tettem még ilyet.

Benyitottam és... senki.. tudtam, hogy csak egy átverés, hogy lehettem ekkora hülye, hogy elhittem valakinek éppen én kellek? Lehet, hogy egy rejtett kamerán keresztül nevetnek rajtam. 

Megfordultam és menni készültem, de belebotlottam valakibe, valakibe aki a hátam mögött állt szorosan. 

- Szia! Örülök, hogy eljöttél. - szólt a hang. 

Felnéztem és a szívem akkorát dobbant, csodálkozom, hogy nem hallotta meg. Egy gyönyörű kék szempár mosolygott rám. Igen! Mosolygott! 

- Gyere be! Beszélgessünk egy kicsit, ma már nem kell visszamenni dolgoznod.. elintéztem.. ajánlanék valamit...